2. rész

Jó reggelt! :) Köszönöm az egy megjegyzést az első részhez. Tudom, hogy kevés, de ez az első blogom első része, szóval nagyon jól esett. Ma pedig megnéztem hányan nézték a blogot: 49-en. Nagyon örültem. :) De voltak külföldiek is. :D Bár a legtöbb Magyar. Akkor elkezdem írni a második részt. Jó olvasást. :)

Amikor anya mondta, hogy "jönnek" egyre hevesebben dobogott a szívem. Nem nagyon láttam őket a sok a csomagtól. Amikor beszálltak a buszba akkor mindenki kedvesen köszönt nekünk. Aranyosnak tűntek. De ne, akartam első látásra véleményt mondani. Elkezdtem megkezdett dalomat írni. mert amikor unatkoztam mindig dalokat írtam.

-Szia! Leülhetek melléd? Nincs több hely.-kérdezte egy kedves fiú hang.

-Öhm. Persze.-mondtam. Igazából nem akartam, hogy mellém üljön. De nem szerettem volna, hogy azt higgye bunkó vagyok.

-Michael vagyok. De Mike-nak vagy Mikey-nak szoktak hívni.-mutatkozott be barátságosan.

-Lena.-mutatkoztam be én is.

-Te vagy a menedzserünk, Bob lánya?-kérdezte.

-Igen.-mondtam félmosollyal.

-Mi jót csinálsz?-kérdezte miközben a a füzetem nézegette.

-Semmit csak, néha szoktam dalokat írni.-mondtam.

-Tényleg? Megnézhetem?-kérdezte mosolyogva

-I-igen-dadogtam, és odaadtam a füzetet.

-Ezek nagyon jók.-jelentette ki mosolyogva.

-Ezek csak amatőr próbálkozások.-mondtam kicsit mosolyogva.

-Viccelsz? Ilyen jó dalokat még mi is alig tudunk írni.-mondta Megmutathatom a többieknek?

-Persze. Nyugodtan.

-Srácok nézzétek ezeket a dalokat.-mondta Mikey, miközben mutatta a fiúknak.

-Azta ezek a dalok szuperek.-mondta egy szőke hajú fiú.

-Len, Bob lánya írta.-mondta Mikey.

-Szia! Luke vagyok.-mutatkozott be.

-Lena.

-Calum vagyok.Szia!-mutatkozott be egy fekete hajú srác.

-Én meg Ashton. De általában Ash-nek hívnak.

-Lena.

-Szuperek a dalok Lena.-mondta Calum.

-Köszi-mondtam mosolygósan.

-Mióta írod őket?-kérdezte Luke miközben egy szendvicset evett.

-10 éves korom óta.-mondtam.

-Akkor elég sok tehetséged van.-mondta Ash.

-Oh, köszi.-mondtam mosolyogva.

Kb. 10 perc múlva minden fiú elaludt, kivéve Mikey-t. Leült mellém, és elkezdte a telefonját fürkészni.

-Mindig ilyen álomszuszékok.-mondta mosolyogva Mikey.

-Hosszú út áll előttünk?-kérdeztem tudatlanul.

-Minimum 5 óra. Maximum: Ki tudja.-mondta kicsit nevetve.

-Hány óra telet el az utazásból?-kérdeztem.

-Fél óra.

-Oh, ne már.

-Még sosem utaztál ennyit. Ugye?

-Nem.-mondtam vigyorogva.

*Egyszer csak egy nagy zörrenés és megállt a busz* A fiúk még mindig aludtak.

-Apu mi történt?-kiabáltam előre?

Apa már kint nézte a kereket.

-Defekt.-mondta mérgesen

-Van pótkerekünk?-kérdezte Anya. Akinek ölében George aludt.

-Van. De én nem tudok kereket cserélni.-mondta apa.

-Én tudok.-szólaltam meg.

Mindenki furcsán nézett rám. Persze aki ébren volt.

-A suliba tanultuk.-mondtam.

Kimentem, és lecseréltem a kereket.

-Gratula!-mondta Mikey

-Köszi.-mondtam vigyorogva.

-Van valami hobbid?-kérdezte Mikey.

-Hú ez fura.-mondtam

-Öhm. Mi a baj?-kérdezte tudatlanul.

-Félek.-mondtam kicsi mérgesen, kicsit szomorúan

-Mitől?-kérdezte, tágra nyílt szemekkel.

-Hát attól, hogy apán bandái mindenki utált.....és......és attól félek, hogy ti is megfogtok utálni.-mondtam. és pár könnycsepp folyt le az arcomon.

-Hé! Figyelj! Mi sosem fogunk megutálni. Te nagyon jó fej vagy.-mondta vigyorogva. Miközben kisöpörte az arcomból barna, hosszú hajamat.

-Köszi.-mondtam szipogva. (de közben kicsit vigyorogtam is) *Ásítottam* Álmos vagyok.

-Gyere!-mondta, miközben arra akart utalni, hogy bújjak hozzá.

-Hát. Oké.-mondtam vigyorogva.

Elaludtunk. Olyat éreztem amit akkor még soha más iránt. Nem tudtam megfogalmazni, de nagyon jó volt. Dudára ébredtünk. valaki azt ordítozta, hogy 'Megérkeztüüüüüüüüünk'. Mindenki felébredt. Megérkeztünk a szállodához. Gyönyörű volt, De tudtam , hogy nem maradhatunk sokáig. Amikor bejelentkeztünk, és felmentünk a hotelszobába, apa megmutatta, hogy melyik az én szobám. Benéztem, és elállt a lélegzetem. Amikor belépetem egy két személes ágyat láttam. A fal fehér volt. Az ágyam felett alacsonyabb lett a plafon és vajszínű. Fekete minták voltak rajta. A szoba másik felébe egy nagy ablak és egy rózsaszín kanapé állt. Az ággyal szembe egy íróasztal volt, egy rózsaszín lámpával. Az íróasztal mellett pedig egy nagy tükör

Egyszerűen csodaszép volt.

-Szép ugye?-hallottam apa hangját az ajtóból

-Csodálatos.

-Hát, csak két napig maradunk.

-Miért?

-A turné állomások mindig máshol vannak.-mondta vigyorogva

-Ja, tényleg.-mondtam

-Megyek. Szia Hercegnőm!

-Szia!

Apa kiment. Bejött George ordítozva.

-Neked is ilyen király a szobád.

-Hát, igen.

-Szerinted jó fejek a srácok?-kérdezte

-Tessék?-kérdezte,olyan arcot vágva: 'hogy ezt tényleg a 4 éves öcsém kérdezte?'

-Jó fejek?

-Igen. főleg Mikey.-mondtam vigyorogva

-Úúú!! Szerelmes vagy!! Szerelmes vagy!!-ordítozta

-Halkabban!! Nem dehogy is.-suttogtam

-De!!!!-ordította

-Na jó. Lehet..........

                                                             Következő rész: Ma vagy holnap :)