Haliiiiii!:) Sajnálom, hogy nem írtam,de vagy nem volt ihletem, vagy nem volt időm. De most van. :)

5. rész

-Ez nem az aminek látszik!-próbált mentegetőzni Mikey.

-Ja, persze. Akkor rosszul látom, hogy a legnagyobb ellenségemmel smárolsz?!?!-ordítottam.

Eközben Ashley gúnyosan mosolygott. Legszívesebben letöröltem volna az arcáról azt a vigyort.

-D-de.........N-nem. E-ez............-dadogta Mikey

-Ne mondj semmit! Hagylak titeket had smároljatok..-a sírás határán voltam, de kimondtam.

*Elrohantam*

-Ne! Várj!-kiáltotta utánam Mikey.

Nem törődtem vele,csak rohantam a kijárathoz. Hagytam anyának egy üzenetet. Amiben ez állt: Visszamentem a hotelbe, Majd elmesélem. De ne aggódjatok! Puszi! 
Ahogy csak tudtam úgy rohantam vissza a hotelbe. Nem érdekelt, hogy messze van. Tudtam, hogy ez lesz. Nem is tudom miért jöttem össze vele. Amikor végre odaértem a hotelhoz, bementem, elkértem a szoba kulcsát, és felmentem. Fogalmam sem volt mit fogok csinálni, de azt tudom, hogy amint lehet csak is az egereket fogom itatni........

Mikey szemszöge:

Nem tudtam mit tegyek. Csak azon járt az eszem,hogy talán örökre elvesztem. Szóltam az őröknek, hogy tüntessék el a szemem elől ezt a lányt. Aztán indultunk vissza a többiekkel a hotelba. Amikor beültünk a buszba mindenkinél távolabb ültem. Csak gondolkoztam és gondolkoztam, hogy mit tegyek. Egyszer csak hallom, hogy valaki jön felém.

-Hé haver! Jól vagy?-kérdezte a fiú hang

Calum volt az.

-Szerinted? Azt látod,hogy jól vagyok?-kérdeztem tőle.

-Na, mi a probléma?-kérdezte aggódóan.

-Mindent elrontottam haver, mindent...........

-Mi mindent?-kérdezte tudatlanul.

-Lena-val. Lesmárolt a legnagyobb ellensége.-mondtam szomorúan.

-Mi van?! Haver komolyan?

-Igen. De amikor elakartam taszítani magamtól, éppen akkor lépett be Lena és...........gondolom innentől már sejted.

-Szóval ezért nincs itt-mondta *Észbekap* De ez nem a te hibád!

-Dehogynem!

-Nem! Hidd el haver!

-Nem fogja elhinni ha ezt mondom neki............

Lena szemszöge:

Nem hiszem el. Ez.....egyszerűen hihetetlen. Mintha a lenti az ajtó nyitódott volna. Megjöttek. Jaj ne.......

*Kop-kop* 

-Ki az?-kérdeztem.

-Anya vagyok-kiabálta egy női hang

-Gyere!

-Kicsikém mi a baj?

-Semmi.

-Na! Akkor miért rohantál el a koncert végén? És miért vannak kisírva a szemeid?-kérdezte aggódóan. 

És közben leült mellém az ágyra

-Anyu!-mondtam,miközben átöleltem, és már elkezdtem sírni.