Indulás...

1. rész

Sziasztok! Arra gondoltam, hogy belekezdek egy blogba. Szóval, bele is kezdetem. Jó olvasást. :)

*Ásítottam egy nagyot* Megállapítottam, hogy reggel van.Szép csendben feküdtem az ágyban, amikor valaki elkezdett rajtam ugrándozni és ordibálni. Sikítottam egyet.
-Hahóóóóóóóó!!!!! Ébredj!!!! Ébreeeeeeedj!-Az öcsém volt az. George.
-George!! Hagyjál!-mondtam
-De tíz perc múlva 8 óra.-suttogta.
-Mi?!-mondtam kiakadva.
-Kösz, George.
-Szívesen, Lena.
Én már gyorsan futottam a fürdőszobába. Letusoltam, felöltöztem és rendbe hoztam magam. Rohantam be a konyhába, hogy bekapjak valami reggelit. Éppen apa is ezt tette.
-Jó reggelt Hercegnőm!-mondta apa mosolygósan.
-Jó reggelt!-én is elmosolyodtam.
-Megint George keltett?-nevetve kérdezte.
-Létezik olyan nap amikor nem ő kelt-én is nevettem el magam.
-Anya még alszik?-kérdeztem.
-Igen.-mondta apa.
-Oké. Én menetem suliba. Szia!
-Szia!-kiáltott utánam apa. (Mert én már az udvaron rohantam, hogy el ne késsek)
Éppen, hogy beértem. Tudni kell rólam, hogy visszahúzódó típus vagyok. Akit mindenki utál a suliban.Leültem a padra és elkezdem olvasni egy könyvet.
-Hmm. Kit látnak szemeim? Csak nem Lena Sheril-mondta egy gúnyos lány hang
Már előre tudtam, hogy Ashley Carver az. A suli menője. Akit mindenki követ. Vagy követni akarja.
Felnéztem.
-Öhm. Sz-szia Ashley!-dadogtam.
-Mit olvasol? Hogy, hogy kell menőnek lenni?-nevetett gúnyosan.
-N-nem. Ez egy szerelmes történet.-böktem ki.
-Szerelem? Az ami neked sosem lesz?-nevetett.Még a kockák is engem bírnak *Integetett egy stréber fiúnak, aki elolvadt amikor meglátta*
-É-én nem is akarok szerelmes lenni.-dadogtam.
-Ajánlom is!
Azzal elment. Ez még a gyengébb piszkálási 'módszere' volt. Lassan eltelt a nap. Szomorúan ballagtam haza, a mai Ashleys ügy miatt. Amikor hazaértem anyáék a bőröndjeikbe pakolták a ruháikat.
-Sziasztok! Ti mi.....-nem tudta befejezni a mondatot mert apa közbeszólt.
-Mi a baj kincsem?-kérdezte
-Kitalálom. Ashley.-mondta anya
-Igen.-sóhajtottam.
-Hát, ennek a piszkálásnak örökre vége.-jelentette ki apa
-....Lesz. Ha vége a sulinak.-akartam befejezni apa mondatát.
-Nem. Most.-mondta anya.
-Tessék?-kérdeztem tudatlanul.
-Ismered a bandát aki menedzselek?-kérdezte apa.
-A 5 Seconds of Summer?-kérdeztem.
-Igen-mondta apa.
-Hallottam róluk  De miért?-kérdeztem.
-Azért mert velük tartunk a turnéjuk során.-mondták egyszerre.
-M-mi?-dadogva kérdeztem
-Nekem mindig ott kell lenni a turnékon. Ez a turné meg több hónapos. Nem hagynálak itt titeket.-mondta apa.
-De apa! Tudod, hogy akiket menedzseltél, közülük mindenki utált. Nem maradhatnék itt a nagyival?
-A nagyinak is sok a dolga.-mondta anya
-De mi lesz ha.....-nem tudtam befejezni a mondat mert apa közbevágott.
-Nem fog semmi sem történni.mondta apa, és nyomott egy puszit a homlokomra. Ők kedvesek.
-Mindenkire ezt mondtad.-sóhajtottam szomorúan.
-De ők tényleg azok.-mosolyodott el apa.
-De mi lesz a sulival?-kérdeztem értetlenül.
-Már elintéztem. Ott megtanulod, és a dogágat elküldöd a tanárnak e-mailben. Nem lesz gond.-mondta mosolyogva anyu..
-Hát, oké.-mondtam egyhangúan.
-Ez a beszéd!-kiáltotta apa.
-George is jön?-kérdeztem.
-Persze.-mondta mosolyogva anya.
-Menj, és pakolj össze! Holnap reggel indulunk.
-Oké-mondtam, és berohantam a szobámba.
Amikor végeztem lefeküdtem aludni. De nem bírtam. Attól féltem, hogy nem fognak kedvelni. Eljött a reggelt. George a szokásos módszerrel keltett. Éreztem, hogy hűvös van, ezért felhúztam a szokásos ruhát amit ilyenkor szoktam. Egy bő kötött narancssárga pulcsi, és egy egyszerű sztreccses farmer. Rólam tudni lehetett, hogy szinte sosem figyeltem oda az öltözékemre.Beszálltunk a turnébuszba,(mivel mindig apánál volt a fiúk turnébusza) és elindultunk a fiúkért. Nagyon, nagyon izgultam. Egy nagyon nagy házhoz értünk, amit tátott szájjal néztem.
-Szép? Ugye?-kérdezte apa mosolyogva.
-Gyönyörű!-mosolyogtam vissza.
-Nézd azt a medencét! Óó, és nézd azt a csocsó asztalt!-kiabálta George
-Van kedved bejönni velem, és szólni a fiúknak, hogy megjöttünk?-kérdezte mosolyogva apa George-tól.
A 4 éves öcsém már szaladt is az ajtó felé. Apa pedig utána.
-Nyugi!-mondta mosolyogva anya.
-Nyugodt vagyok.-mondtam zavartan.
-Látom-anya elnevette magát
-Már tíz perce bent vannak. Mi tart ennyi ideig?-kérdezte anya.
-Biztos George kipróbálja a játékokat.-nevettük el egyszerre magunkat anyával.
-Oh. Már jönnek-mondta anya......


                                                        Következő rész: Holnap. :)